A kezelés a kiindulási cukorbetegség, A cukorbetegség szemészeti szövődményei

A kiindulási HbA1c-szint hatása a glykaemiás kontrollra és a cukorbetegség kezelésére napi egyszeri detemir inzulin adását követően Az inzulin széles körű metabolikus előnyei ellenére számos akadály áll az inzulinkezelés megkezdése előtt, többek között az inzulin kockázataival kapcsolatos tévhitek, valamint az a hiedelem, miszerint az inzulin használata kedvezőtlenül befolyásolja az életminőséget.

Ehhez járul még a hypogylakemiától és a testsúlygyarapodástól való félelem is. A betegek jelentős részénél azonban nem kerül sor a terápia megfelelő intenzifikálására, legyen szó orális szerről vagy inzulinról.

Fehérjék Ajánlottak a zsírszegény fehérjeforrások, a betegség 1-es típusa esetén azonban nem szükséges a túl szigorú zsírszegény diéta, bár a kalóriaszegény étrend pozitív hatásai nem elhanyagolhatóak. Állati és növényi eredetűek fehérjéket egyforma arányban való fogyasztása ajánlott. Zsírok Törekedni kell a zsírszegény étrend összeállítására, az érelmeszesedés fokozott kockázata miatt. A zsírszegény tej és tejtermékek, húsok fogyasztása ajánlott. A telítetlen zsírsavak fogyasztása előnyös.

Az említett vizsgálatok eredményei alapján a hangsúly az egyénre szabott terápiás célértékek felé tolódott el. Több metaanalízisben elemezték a kezelés előtti HbA1c-szint hatását a terápiás válaszra, és ezek egyértelmű következtetéseket hoztak: amennyiben a HbA1c kiindulási értéke magasabb, úgy a kezeléstől nagyobb mértékű javulás várható, függetlenül az alkalmazott terápiás gyógyszerosztálytól.

Elolvastam és elfogadom az adatkezelési tájékoztatóban leírtakat. Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése: Szembetegségek : A cukorbetegség szemészeti szövődményei A cukorbetegség, orvosi nyelven diabetes mellitus világszerte népbetegségnek számít. Cukorbetegségben szív- és érrendszeri, idegrendszeri szövődmények és a veseműködés zavara mellett szemészeti szövődmények is kialakulhatnak. Magyarországon a diabeteses szemfenéki elváltozások okozta látásvesztés a három vezető vaksági ok között szerepel. Ennek oka az, hogy a megvakult betegek vércukorháztartása nincs egyensúlyban, a szem kisereiben olyan elváltozások indulnak el, amely végül kóros érújdonképződéshez következményes üvegtesti vérzéshez, ideghártya leváláshoz, glaukómához vezethetnek.

A való élet körülményei is alátámasztották azt az elképzelést, mely szerint a kiindulási HbA1c-érték meghatározza a terápiás válasz mértékét. A javasolt terápiás sémákra vonatkozóan ugyanakkor kevés bizonyítékkal rendelkezünk, és az sem tisztázott teljes mértékben, hogy ezek mennyiben alkalmazhatók a klinikai gyakorlatban.

A SOLVE Study of Once-Daily Levemir vizsgálat 10 ország T2DM-betegeinek nagy, heterogén csoportjában tanulmányozta, hogy az orális antidiabetikus kezelés kiegészítéseként alkalmazott inzulin miként befolyásolja a glykaemiás kontrollt, függően attól, mennyi volt a kiindulási HbA1c-érték.

Betegek és módszerek A SOLVE egy 24 hetes nemzetközi, több központ bevonásával lefolytatott obszervációs vizsgálat volt, melyben primer és szekunder centrumokvalamint családorvosi és általános orvosi praxisok, valamint szakorvosok is részt vettek Egyesült Királyság, Izrael, Kanada, Kína, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Törökország.

Olyan betegek kerülhettek be a vizsgálatba, akik egy vagy több orális antidiabetikumot szedtek, majd az orvos meghozta a döntést a napi egyszeri detemir inzulinnal történő báziskezelés megkezdéséről. Nőbetegek nem kerülhettek be a vizsgálatba, ha gyermeket vártak vagy terhességet terveztek, a kezelés a kiindulási cukorbetegség szoptattak. A primer és szekunder végpontokat három időpontban értékelték: az inzulinkezelés megkezdésekor, menet közben a Mivel a vizsgálat protokollja semmilyen megkötést nem tartalmazott a vizitek időzítésével kapcsolatban, annak a vizitnek az eredményeit vették figyelembe, mely az előre meghatározott értékelési időponthoz legközelebb esett.

Elsődleges végpontnak tekintették a súlyos mellékhatások — ezen belül a nagyfokú hypoglykaemia —előfordulását. Másodlagos végpontok voltak az alábbiak: glykaemiás kontroll HbA1c, éhomi vércukorszint [FBG, fasting blood glucose] és a beteg által meghatározott vércukorszint [SMBG, self-monitored blood glucose]hypoglykaemia súlyos enyhe és nocturnalis és testsúly.

Ezen túlmenően értékelték a kezeléssel összefüggő végpontokat is, mint amilyen például az antidiabetikus terápiás séma és az inzulin dózisa.

Összesen 27 beteg számolt be súlyos mellékhatások vagy nagyfokú hypoglykaemia előfordulásáról: a legkisebb kiindulási HbA1c-szintet mutató alcsoportból 3 fő, a közepes HbA1c-értéket mutató alcsoportból 10 fő és a legmagasabb HbA1c-értékkel bíró alcsoportból 11 fő. Következtetések Megállapítható, hogy a nemzetközi ajánlásokkal ellentétben az inzulinkezelés megkezdésére csak a betegség késői szakaszában kerül sor.

A napi egyszeri detemir inzulin adása már az inzulinadag viszonylag csekély megemelése esetén is jelentősen javítja a glykaemiás kontrollt, különösen azokban az esetekben, amikor a kiindulási HbA1c-szint magasabb volt. Az inzulinterápia megkezdéséhez nem járult testsúlygyarapodás, és ritkán fordultak elő enyhébb hypoglykaemiás események is — függetlenül az inzulinkezelés előtti glykaemiás kontroll mértékétől.