A kezelés terhes diabétesz
Tartalom
Főoldal Orvos Dr. Lukács Krisztina Terhességi cukorbetegség Gesztációs diabétesz A gesztációs diabétesz a szénhidrát-anyagcsere olyan zavara, amikor a cukorbetegség a terhesség idején alakul ki, vagy annak során kerül felismerésre.
A várandósság cukorbetegségre hajlamosító hatása jól ismert, hiszen a terhesség alatt a hormonális változások és az inzulinérzékenység csökkenése miatt az inzulinszükséglet akár szeresére is emelkedhet.
Ha az anyai szervezet ezt a fokozott inzulinigényt nem tudja kielégíteni, akkor felborul a szénhidrát-anyagcsere és a vércukorszint megemelkedik.
A kezelés terhes diabétesz elsődleges okai a kedvezőtlen életmódbeli változások, azaz a túltáplálkozás és csökkent fizikai aktivitás miatt a túlsúlyos nők számának emelkedése, illetve a gyermekvállalás idejének későbbi életkorra tolódása. Veszélyeztetettnek tekintjük a 35 éven felüli, a túlsúlyos és a többedszer szülő várandósokat, valamint azokat a nőket, akiknek a családjában cukorbetegség fordult elő, vagy akik előző terhességük során grammnál nagyobb újszülöttet hoztak a világra.
Mivel a terhességi cukorbetegség általában egyáltalán nem, vagy csak alig okoz panaszokat, az esetek döntő többségét csak aktív szűrővizsgálattal lehet felismerni. Magyarországon óta kötelező a gesztációs diabétesz teljes körű szűrése, ami azt jelenti, hogy valamennyi várandós asszonynál terhessége 22— A teszt során a cukoroldat elfogyasztása előtti ún.
A gesztációs diabétesz felismerése azért kiemelten fontos, mert a magas vércukorszint befolyásolhatja a terhesség kimenetelét. A magzat számára a túlzott növekedés, fejlődési rendellenességek, születési sérülések, késői szövődményként pedig a gyermek- és fiatal felnőttkori túlsúly illetve szénhidrát-anyagcserezavar kialakulásának fokozott kockázata jelent veszélyt.
Ugyanakkor bizonyított, hogy valamennyi rizikó jelentősen, akár az egészséges anyagcserével jellemezhető terhességek szintjére csökkenthető az anyai vércukorszint normalizálásával.
A gesztációs diabétesz elsődleges kezelése során natív cukormentes diétát kezdünk, amennyiben ennek hatása elégtelen a normál vércukorszint eléréséhez és fenntartásához, a diétát inzulin adásával egészítjük ki.
A cukorbetegséggel szövődött terhesség nagyobb odafigyelést igényel mind a leendő édesanya, mind a család részéről, hiszen a diéta betartása mellett rendszeres vércukor-önellenőrzés és rendszeres belgyógyász-diabetológus szakorvosi gondozás is szükséges.
Terhességi cukorbetegség fajtái hasnyálmirigy béta sejtjeinek hiperpláziája fennállhat, fokozott inzulinszekréció sem képes biztosítani a normál cukoranyagcserét elmarad a fokozott inzulinszekréció, illetve a béta sejtek hiperpláziája sem áll fent, ebben az esetben a magzat nem kap elég tápanyagot előfordulhat az is, hogy a cukoranyagcsere-zavar már a várandósság előtt fent állt, azonban nem ismerték fel várandósság alatt manifesztálódott terhességi diabétesz az édesanya már a várandósság előtt is cukorbeteg volt A várandóság alatt a kismama gesztációs diabétesze, főleg, ha az kezeletlen marad, a magzatra is hatással van, nála is szövődmények alakulhatnak ki, melyek a szülés körülményeit és a baba születés utáni életét is befolyásolhatja. Méhlepény-elégtelenség A méhlepény sejtjei károsodnak, így romlik a baba oxigén- és tápanagellátottsága.
Szülés után a terhesség alatt csökkent inzulinérzékenység és a cukoranyagcsere jelentősen javul, ezért minden terhességi cukorbetegséget — leghamarabb a szülés után 6 héttel, de legkésőbb a szoptatás befejezéséig — aterhelés teszt megismétlésével újra kell értékelni.
Ennek során az esetek nagy részében normális szénhidrát-anyagcserét észlelünk, bármilyen eltérés esetén azonban további életmódbeli változtatásokra illetve gyógyszeres kezelésre is szükség a legjobb kezelés cukorbetegség. Mindemellett a szülés utáni ismételt vizsgálat jelentősége, hogy lehetőséget ad arra, hogy a korábban gesztációs diabéteszben szenvedő nők figyelmét felhívjuk a következő terhesség bekövetkezte előtti korai fogantatást megelőző diabetológiai gondozás szükségességére.
Comments 3.