A Forgách Pince története

A Marcali-hát a rómaiak óta jelentős szőlőtermesztő és bortermelő vidék, s ez a tevékenység ma is fontos szerepet játszik a lakosság életében. A Forgáchok, ahogyan más gombai nemesi családok (Thulmon, Bárány, Stephaich, Paiss és Noszlopy) is, a 19. század elejétől szőlőbirtokkal rendelkeztek itt. Valószínűleg a 19. század közepén építtették az első nádtetejű pincéjüket a Gombához tartozó Öreghegyen.

70x100-002_resize

Forgách V. Károlynak Marcalin kívül Badacsonytomajban is volt szőlőbirtoka pincével és villával, ahol sok időt töltött. Szerette a Balatont, ha tehette, sokat vitorlázott és kirándult a tó körül.

Marcali-Gombán az 1920-as és ’30-as években egy kitűnően felkészült szakember, Hagony Ferenc pincemester irányította a bortermelést. A Forgách borokat Budapestre is szállították, versenyeken szerepeltették és neves vendéglőkben árulták.

A Forgách uradalom nagypincéje 1936-ban leégett. Az újpincét a régitől északabbra, Főrdös Lajos intéző elgondolása alapján építették meg. A szőlőbirtok mellett 1941-ben Árpádházi Boldog Margit tiszteletére állíttatott a család egy szobrot, amelyet a Mandulás-hegyi tulajdonosok 2005-ben felújítottak. A pinceépületet Forgách V. Károly 1945-46-ig használta, majd államosították. 1989-ig a marcali termelő szövetkezet kezelésében volt, majd magántulajdonba került, azóta vendéglőként működik a felújított és kibővített épület.

Hozzászólások lezárva